Hagyma termesztési követelmények

A hagyma a hőmérsékletre nagyon alkalmazkodó. A magok és a gubacsok lassan 3-5 °C-on is csírázhatnak, a növekedési sebesség 12 °C-on gyorsul. A hajtás fejlődésének optimális hőmérséklete 12-20 °C, a levélzetre 18-20 °C, míg a gubacs képződésére 20-26 °C. Az erős hajtások akár 6-7 °C-os hideget is elviselnek. A gubacs megnagyobbodásához magasabb hőmérséklet szükséges; 15 °C alatt nem tud megduzzadni, a legjobban 21-27 °C-on fejlődik. Túl magas hőmérséklet a növekedés csökkenését és a nyugalmi időszak beálltát okozhatja.

A hagyma hosszúnappalos növény, amely a gubacs megnagyobbodása és virágzási időszaka alatt több mint 14 óra fényt igényel. Magas hőmérséklet és rövid nappalok mellett csak levelek nőnek, de nem képződik hagyma. A hagyma számára ideális fényerősség 20 000 és 40 000 lux között van.

A hagyma levelének szöveti felépítése viszonylag aszálytűrő, de a gyökér elnyelőképessége gyenge. Magas termés eléréséhez magasabb talajnedvesség szükséges. A csírázás időszakában a megfelelő talajnedvesség elősegíti a keltetés sikerességét. A hűvös évszakokban tartó ültetvényes növekedési szakaszban a talajt nedvesen, de nem vízben forgatva kell tartani, hogy egyensúlyba hozza a gyökerek és levelek növekedését. A levélzetrész és a hagymafej megnagyobbodási szakaszokban elegendő talajnedvesség szükséges, ahol a maximális talajnedvességtartalom kb. 85%. A virágzásidő alatt a talajnedvességet mérsékelt módon kell szabályozni, száraz–nedves állapotot fenntartva, megakadályozva, hogy a növény táplálkozási energiáit a virágzásra összpontosítsa. A virágzás és a magérés időszakában elegendő talajnedvesség szükséges ahhoz, hogy a föld nedves maradjon, és elősegítse a magok fejlődését.

A alma a csökkentett levegőnedvességben jól érzi magát. A hagyma növekedése és virágzása alatt a száraz időjárás csökkenti a betegségek kockázatát, növeli a termést és javítja annak minőségét. A túlzott levegőnedvesség vagy csapadék a virágzás időszakában a porzók kinyílásához, a pollen életképességének csökkenéséhez vezethet, ami rossz beporzást és alacsony gyümölcsbeállást eredményez.

A hagyma a talajhoz viszonyítva igen alkalmazkodó növény, de a semleges, szervesanyagban gazdag, termékeny és laza talajon érzi magát a legjobban. Homokos vályogtalajon nagy termést hoz, míg agyagos vályogtalajon a hagymák teljesek, jó színűek és jól tárolhatók.

A hagyma gyökérzete gyenge tápanyagfelvételi képességgel rendelkezik, ugyanakkor magas a terméshozama, így bőséges tápanyagellátást igényel. 1000 kg hagyma termeléséhez a növénynek 2 kg nitrogént, 0,8 kg foszfort és 2,2 kg káliumot kell felvennie a talajból. Normál talajviszonyok között a nitrogéntrágyázás jelentősen fokozhatja a hozamot, a foszfor- és káliumtrágyázás is szükséges. A fiatal növények nem viselik el a túlzott trágyázást; túl sok trágya alkalmazása hajtánylevelő betegségeket és a növény összeomlását okozhatja. A levélfejlődési szakaszban elsősorban nitrogéntrágyát kell alkalmazni, míg a hagymafejlődési szakaszban elsősorban foszfor- és káliumtrágyát. Mikroelemek, mint például réz, bór és kén kijuttatása szintén jelentősen növelheti a hozamot.

Bár a hagyma évelő zöldség, a vetéstől a betakarításig eltelt idő a klímától függ. Dél-Kínában általában ősszel vetik, és a betakarítást korán tavasszal végzik. A Jangce-medencében általában ősszel ültetik, a tél után tavasszal, májusban vagy júniusban kerül sor a betakarításra. Északkelet-Kínában inkább tavaszi ültetés jellemző, a betakarítást pedig nyár végén végzik.

A növekedés folyamata – a föld feletti részek, a föld alatti részek és a hagymák kialakulása – az adott régió és az éghajlati viszonyoktól függ. A Jangce-medence példáján keresztül ez a tanulmány bemutatja a főbb növekedési jellemzőket és a fejlődési folyamatot.

A kelés és a kihelyezés, valamint a telelés időszaka döntő fontosságú az ültetvények fejlődése szempontjából. Amikor a magok kikelnek, a hőmérséklet fokozatosan csökken, és a nappalok rövidülnek. A gyökérrendszer felvevőképessége csökken, a föld feletti részek fotoszintézise lelassul, emiatt a növekedés is visszaesik. Ebben az időszakban ideális a körülbelül 20°C-os hőmérséklet. 10°C alatt a gyökérrendszer nehezen fejlődik, a levélzet növekedése és differenciálódása lassú. A keléstől a kihelyezésig 50-60 nap telik el. A kihelyezést követően a föld feletti és föld alatti részek növekedése minimális a telelés időszakában, ezért fontos a fagy elleni védelem biztosítása az ültetvények számára. A gyökérrendszer alacsonyabb hőmérsékleten fejlődik jobban, mint a föld feletti részek. Amikor a talaj hőmérséklete 10 cm mélységben eléri az 5°C-ot, a gyökérrendszer elkezd fejlődni. A 10–15°C közötti hőmérséklet ideális, míg a 25°C feletti értékek lelassítják a növekedést.

Ez az időszak, a tavasz elejétől, amikor az ásványi anyagok felszívódása elkezdődik, egészen addig, amíg a hagymák meg nem duzzadnak, mind a növény föld feletti, mind a föld alatti része számára intenzív növekedési periódust jelent. Általában március végtől május elejéig tart, ezzel egyben a növény teljes növekedésének leggyorsabb szakaszát képezve, különösen a levélzetről lévén szó. Ez a szakasz döntő fontosságú a magas hagymatermés alapjainak letételéhez, mivel közben új finyér gyökerek fejlődnek és nyúlnak tovább, miközben a régi gyökerek fokozatosan visszafejlődnek.

Középmájus és kora-közép június között, ahogy a hőmérséklet emelkedik és a nappalok hosszabbodnak, a föld feletti növényi részek növekedése leáll. A levelekből származó tápanyagokat a levélnyalábokba és héjakba szállítják, ami gyors hagyma-duzzadást eredményez. Ezen időszak végére a külső levelek elszáradnak, és a növény összeomlik. A külső 1-3 réteg héjban található tápanyagok befelé vándorolnak, és a növény keménnyé, bőrszerűvé válik. Ezen idő alatt mind a műtrágyázást, mind az öntözést fokozni kell a hagymák tágulásának elősegítéséhez. Eközben, bár új gyökerek továbbra is növekednek, a régi gyökerek gyorsan öregszenek, így a gyökérzet teljes számának növekedése megszűnik. A gyökérzet öregedésével a vízfelvételi képesség csökken, valamint a nitrogén, foszfor és kálium felvétele is visszaesik.

A fentiek az árpa termésszervezetének növekedési és fejlődési folyamata. Ha a felhasználás célja maggyűjtés, akkor az érett hagymákat ugyanazon év őszén újra el kell ültetni.

A hagymák természetes alvási időszaka egy alkalmazkodási válasz a magas hőmérsékletre, hosszú nappalokra és aszályos körülményekre. Ezen időszak alatt még kedvező csírázási feltételek mellett sem hajt ki a hagyma. Az alvási időszak hossza a fajtától, az alvás mértékétől és a külső környezettől függően változik, általában 60-90 napig tart. A természetes alvási időszak után megfelelő körülmények esetén a hagymák hajtást és gyökérzetet fejlesztenek.

A szaporítóanyák vetőmagtermesztés céljából történő elültetése után, ha találkoznak az alacsony hőmérsékleti igényekkel és a mezőn hosszú nappalokkal, akkor virágzásindulás következik be. Bár a szaporító növény csúcs- és oldalrügyei is átesnek virágzásinduláson, a fiatal rügyek kialakulásának eltérő időzítése miatt csupán a korán fejlődő csúcsrügy és annak közeli oldalrügyei képesek virágkarók termelésére. Általában minden szaporítóanya 2-5 virágkaró termelésére képes. A szaporítóanya alapján lévő oldalrügyek gyakran nem képeznek virágkarót, és amikor tavasszal magas hőmérsékleten és hosszú nappalokon alakulnak ki szaporítóanyák, a növény már belépett a generatív növekedési szakaszba, ahol a tápanyagok elsősorban a virágzásra és termésképzésre fordítódnak. Ennek eredményeként az újonnan kialakult szaporítóanyák elegendő tápanyaghiány miatt kisebb szervezetűek és lágyabb pikkelyekkel rendelkeznek. A virágzástól a magok éréséig terjedő időszakot nevezik magképződési periódusnak. A hagyma virágzási ideje viszonylag hosszú, a virágzástól a magérésig eltelt idő 70-80 nap.