A hagyma története

A hagyma egy évelő fűféléhez tartozó növény, amely az Alliaceae család Allium nemébe tartozik. Gyökerei rostosak. A törzs lecsökkent, korongszerű, lapított és kúpos. A levelek hengeresek és üresek, a legvastagabb része az alján van, felfelé keskenyednek, rövidebbek a virágzónál, és átmérőjük meghaladja az 0,5 cm-t. A levélpázsitok vastagok és héjasak, sűrűn borítják a lecsökkent törzset, és hagymát formálnak. A hagyma különböző színekben fordul elő: türkizvörös, rózsaszín, réz-sárga, világossárga vagy fehér. Virágzási és termésképzési időszaka májustól júliusig tart. Már az i. sz. harmadik században, a Han-korabeli Selyemút megnyitása után fokozatosan bevezették Kínába. Mivel idegen növény volt, „hagymának” nevezték.

Eredetileg Nyugat-Ázsiából származó hagymát Kínában szerte termesztik, és egész évben elérhető. A hagymatermesztés története visszanyúlik az ókori Egyiptomba, majd később spanyol kolonizátorok hurcolták be különböző térségekbe. Ugyanakkor elsősorban mérsékelt éghajlati övezetekben, mint Olaszország, Mexikó, Spanyolország és az Amerikai Egyesült Államok területén termesztik. A hagyma aszálytűrő, nedves körülmények között jól fejlődik, és termékeny talajt igényel. Nem viseli jól a magas hőmérsékletet, az erős napsütést, a szárazságot vagy a rossz minőségű talajt. Kitűnő minőségéről és magas hozamáról ismert, valamint magoncázással történő szaporítása rendkívül elterjedt. Tárolásának egyszerűsége és újratelepítési lehetősége miatt ideális zöldségeskertekbe.

A hagymát külföldön a zöldségek királynőjének tartják, amely magas táplálkozási értékéről ismert. Felhasználható fűszerként, és a gyöngyhagymát gyakran koktélokhoz adják ízesítőként. A hagyma diacetyl nevű egyedi szúrós illata serkenti az anyagcserét. A hagymafogyasztás növelheti az energiaszintet és csökkentheti a fáradtságot. Ugyanakkor emésztőrendszeri kellemetlensékeket is okozhat. Tápanyagban gazdag, és illékony anyagok jelenléte miatt csípős ízű. A modern orvoslás kimutatta, hogy a hagymának betegségmegelőző tulajdonságai vannak, fokozza az étvágyat, erős antibakteriális, vérnyomáscsökkentő és anti-arteriosclerosis hatása van. Emellett hasznos a C-vitamin hiány kezelésében is. A hagyományos kínai orvoslás szerint a hagyma hűti a testet, feloldja a köpetet, méregtelenít, valamint parazitákat öljön.

A hagyma Közép- vagy Nyugat-Ázsiában eredt, és ma már sokféle változatban elérhető, világszerte használják ételekben. Kőfaragások az ókori Egyiptomból, i. e. a 10. századból származnak, amelyek a hagyma aratását ábrázolják, majd később elterjedt a Földközi-tenger térségében. A Nyugati Han-dinasztia idején Zhang Csin elutazott a Nyugati Tartományokba, és sok növényfajtát hozott magával, köztük hagymát is. Feljegyzések szerint akkoriban már termesztették a hagymát a Nyugati Tartományokban. A Felfedezők kora után a hagyma Európából terjedt tovább a világ többi részére. A 16. században Észak-Amerikába jutott. A 17. században Japánba került. A 18. században a „Lingnan Zaji” feljegyezte, hogy európai fehérek hozták a hagymát Makaóba, és a Guangdong régióban kezdték el termeszteni. Innen kezdett elterjedni Kína belseje felé.

A hagyma egy nagy értékű zöldség, amelyet világszerte termesztenek. Jelenleg a főbb hagymatermelő országok közé tartozik Kína, India, Egyiptom, az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Hollandia, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Németország, Lengyelország és Mexikó. Ezek közül Kína a világ legnagyobb hagymatermelője, a globális termelés körülbelül harmadát adja. Kínában a hagymát főként a délkeleti, északi és északnyugati régiókban termesztik, ahol a fő termelőterületek közé tartozik Sandoong, Hebei és Belső-Mongólia.